Mikor leszek költő 

 

Mikor leszek költő,

faggat gyengébb énem.

Másik hahotázik,

s válaszol ekképpen:

 

Hitvány pöffeszkedő,

költő hogy lehetnél?

Megmondom én ki vagy,

jó, hogy megkérdeztél.

 

Bikfic, rímrongyoló,

lényeg temetője,

ócska mutatványos,

poézis himlője.

 

Szavak szuttyogója,

strófák vén kufárja,

analfabéta vagy,

költők papagája.

 

Hexameter púpja,

daktilus fekélye,

jambus csúfolója,

kötött vers szégyene.

 

Szabadversek nyögnek

tollad alatt ríva,

gúzsba kötöd őket

rímből gyököt vonva.

 

Sose leszel költő,

fűzfák poétája!

Tollforgatást, tépést,

hagyd rá a libákra!

 

Gyengébb énem dacol,

költő leszek mégis!

Kotródj józan énem,

megleszek magam is!

 

 

Báthory Istvánhoz

 

Most, hogy „Gyufafénynél” köteted olvasom,

Éjnek sötét éjén világlik homlokom.

Bár a cudar idő felfalja a testet,

Minden míves strófád idézi szellemed.

 

Lelked beszivárog vers ízű agyamba,

Pedig rég megtértél az örök anyagba.

Arcod sosem láttam, szemed sem fürkésztem,

Lángja mégis lobog fiaid szemében.

 

Elméd fürgeségét ajándékul hagytad,

Kútfeje lehettél hirtelen haragnak.

Szíved szeretetét szórtad vakreménybe,

Hitted átmelegszik minden fázó tőle.

 

Szerelmednek kékje, kéknél is kékebb volt,

Vezércsillaginál fénylett csillagégbolt,

Hogy fényévek útján üzend fel az űrbe,

Nem volt drágább asszony, aki érted tűrne.

 

Betegséged meg volt az időben írva,

Mintha a gyilkos kór csak vénségtől óvna.

Szenvedésed, sorsod igazi értelme,

Örökké világlik lelked gyufafénye.

 

 

Rémülten

 

Rémülten sikolt fel bennem a tudat,

míg fonnyadt kezed a borsó közt matat,

valahol már hívni készül a trombita,

minden ami véges, végtelen a hona.

 

Nagyon fáj, hogy beérett életed kalásza,

kévébe kötésre, végső aratásra.

Múltad ma még jelen. Kifejtve a borsó…

Ne hívd még anyámat, égi trombitaszó!

 

 

Köszönet

 

Mindenért örökre köszönet teneked,

hogy habosra csókoltad felettem az eget.

Hogy benne éltél fűben, fában  és virágban,

édes kezdetekben, szelíd elmúlásban.

Lépteim vigyáztad, miközben nem láttam,

hogy reményem fonalán útvesztődet jártam.

 

 

A fák dicsérete

 

A Nagyerdőn sétálok, midőn észreveszem,

szárnyaló lelkemmel a fákat dicsérem.

Úgy száguld az elmém, s megfog a varázslat,

hálaadó himnuszt éneklek egy fának.

 

Lombod buja zöldje törzsed koronázza,

pajkos pici szellő ágkarod ringatja.

Bódult virágfelhőd cirógatta lelkek

látván virágesőd, bánatot felednek.

 

Szerelmesek szíve száll veled a légbe,

fuldokló tüdőknek lehetsz oxigénje.

Te vagy mókus odva, rovar palotája,

növényevő fajok levéllakomája.

 

Ezerarcú tündér, ősi koronás fő,

indák szőtte homály, sűrű esőerdő.

Hidat, hajót, házat utánoz derekad,

templomtorony orcád dicséri az Urat.

 

Karod bottá válik vándor s koldus kézben,

csacska gyermek szája becéz pálca néven.

Testedben ölt formát művészkezek álma,

lehetsz karácsonynak boldog fenyőfája.

 

Fűrész nyűtte törzsed kandallók emésztik,

tüzes szoknyád szélén élet heverészik.

Tábortűznél hit vagy, máglyában az átok,

táltos paripáknak parazsad zsarátnok.

 

Gyümölcshordó tested éhezőt kínálja,

lehetsz kitárt ajtó, holtak kopjafája.

Hajtásod az élet, árnyad a nyugalom,

sírok fölé hajló suttogó oltalom.

 

 

Arc nélküli koldus

 

Arc nélküli koldus

ül az útszegélyen,

szégyenében fejét

mocsokszőtt-zsák fedi.

 

Arc nélkül is megvan,

hisz úgyis csak pirulna,

amíg kalapjába a világ

bűne bérét szedi.

 

 

Holdfény szőtte

 

Holdfény szőtte csillagmagány

rám ha reszketőn talál,

súgva sikolt, utad véges,

élted fénybe száll.

 

Nem bújhatsz a bűnös mába,

álomarcú palotába,

kérges, szakadt, balga szívnek

közönyvermet ásva.

 

Most kell égni, megfeszülni,

öröm útját egyengetve,

mások kínján égve fájni,

bánat kócát bogozgatni,

 

Félelmeken megkövülve,

mennydörgésben napba nézve,

reménycsapdád, örömhálód

társaiddal megosztani.

 

Ha kell, ha nem, kéretlenül,

töretlenül létet csalni,

eszelősen írni, írni.

Egyszer voltunk, eldalolni.

 

 

 

Látom a párom

 

Látom a párom

az égi virágom.

Oly édes az álom.

 

Mennyire bánom,

hogy ébren nem látom,

hisz álom az álom.

 

Távol az álom,

és látom a párom,

az égi virágom.

 

Mennyire bánom,

hogy bármikor látom,

ő mégsem a párom.

 

 

A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 8
Tegnapi: 15
Heti: 60
Havi: 37
Össz.: 54 680

Látogatottság növelés