Az élet napos oldala

János halála a szokottnál is jobban megviselte a köztudottan racionálisan gondolkodó, már-már érzéketlen feleségét, Katalint. Mindenki tudta róluk a faluban, hogy kettejük házassága érdekből köttetett. Verebi Katalinnak, a falu bolondja lányának egyetlen esélye volt a felemelkedésre, ha beházasodik a falu legmódosabb családjába, a Felföldi családba. A Felföldieket semmilyen hatalom nem volt képes bekényszeríteni a termelőszövetkezetbe. Így hát a számító Katalin ki is szemelte magának a satnya termetű, csekély agytérfogatú fiukat, Jánost, és minden teketória nélkül férjül vette. Így lett a falu legszegényebb bolondjának legszebb leánya egy másik bolond felesége. Csakhogy a kettejük különbségét holdakban és aranykoronákban mérték, s egy bizonyos vagyoni és társadalmi helyzet fölött már a bolond a legokosabb. Beszélték ugyan a rossz nyelvek, hogy a szépséges fiatalasszony alkonyat után sokat kóborol a határban, de Jánost, aki amint az ábécét, úgy a féltékenységet sem nagyon ismerte, ez egyáltalán nem rázta meg. Kiváló házasság lett az övék. Az esküvő után az öreg Felföldi is békében hunyhatta le a szemét, hiszen a fiatalasszony eszessége és szorgalma megóvta a Felföldi vagyont. Harminchat évi házasságukból egyetlen gyermekük született, Aranka, aki most valamelyik Riviérán sütteti a hasát azzal a cirkuszi állatidomárral, akivel tizennyolc éve lelépett. „Bolond az, aki az életben a napos oldala helyett az árnyékosat választja”, vélhette édesanyjával bizonyos értelemben egyetemben. De míg Arankának a szerelem és szabadság, addig Katalin számára az anyagi biztonság és a tekintély jelentette a napos oldalt.  Kinek a pap, kinek a papné. Mindenesetre Jánosnak és Katalinnak megvolt mindene az elmúlt harminchat évben. Igaz a leányuk korán kirepült a családi fészekből, de helyette békében és jómódban nevelték fel János testvérének faképnél hagyott leányát, Jolánkát. Csak az a kis csillogás hiányzott a szemükből, amit egyesek boldogságnak, mások szerelemnek neveznek.

Most viszont, hogy János elköltözött, a mindig talpraesett asszony összeomlott. Étvágya megcsappant. Kedélye és termete napról napra zsugorodott. Acélkék tekintete örökösen az ajtót leste, mintha várna valakit. A vitamininjekciók ellenére, melyeket Szabó doktor minden délelőtt pontban tízkor beadott neki, állapota egyre válságosabb lett. A mindig vidám Jolánka, aki anyjaként szerette nagynénjét, szinte tehetetlennek érezte magát.

–        Mit tehetek érted, Nani? – kérdezte aggódva.

–        Semmit, kislányom. Jól vagyok. Egy kicsit elfáradtam, de kutyabajom.

–        Ennyire szeretted a Papit?

–        Persze, hogy szerettem, hiszen harminchat évet éltem vele. Miért kérdezel ilyen bolondokat?

–        Szerelmes voltál bele fiatalkorodban? – kutatta fürkészőn az asszony szemét a nyúlánk szőkeség.

–        Szerelmes? – nevetett fel keserűn az özvegy. A szerelem nem más, mint felelőtlenség! Gondolj csak az anyádra, aki úgy itt felejtett téged nálunk, akár egy zsák krumplit a piacon.

–        Milyen volt az anyám, Nani? Szép volt, vagy talán csúnya?

–        Mit kérdezel butaságokat! Nem mindegy az neked, milyen volt, ha egyszer itt hagyott? – mondta mérgesen, és a fal felé fordult, jelezve, hogy részéről befejezte a társalgást.

Jolánka ilyenkor visszafojtva a sírást kiment az udvarra megetetni az állatokat, vagy éppen a konyhában tett-vett valamit. Máskor bánatában a padlásra menekült. A padlás poros polcain az öblös befőttes üvegek, ócska zománcos lábasok, rozsdás konyhai és kerti felszerelések között lappangó múltban kereste a megoldást a jelen gondjaira. Egyszer egy ócska szekrény fiókján akadt meg a szeme. Kihúzta. Néhány kifakult selyemszalag és csipke alatt egy kis intarziás doboz lapust, alján egy megsárgult levélcsomaggal. Izgatottan olvasta a Katinkának címzett szerelmes levélkéket. A feladó Hargitai András volt. Az utolsóban csupán egy rövid üzenet állt.

 

Drága egyetlen Szerelmem!

Amikor ezt a levelet olvasod, én már Amerika felé hajózok. Nem bírom elviselni a tudatot, hogy bár az én gyermekemet hordod a szíved alatt, azzal a félnótással álltál oltár elé, aki megadhatja neked azt a jólétet, amit én itt Magyarországon neked soha meg nem adhatok. Kívánom, hogy légy olyan boldog, amilyen boldogtalan most én vagyok. Soha el nem múló szerelemmel ölel: Bandi

 

Jolánka bár szégyellte magát, hogy megszegte a levéltitkot, egy kicsit mégis megkönnyebbült. Talán a régi emlékek kiugrasztják nagynénjét abból a mélységes depresszióból, amibe Papi halála sodorta. De hogy kezdjen hozzá? Nem ronthat ajtóstul a házba. Nem kérdezhet rá nyíltan a múltra. Ki kell találni valamit – gondolta. Napok múlva aztán nyomozásba kezdett. Felvette a kapcsolatot a kivándorlási hivatallal. Megbízást adott a „Titkok nyomában” elnevezésű magánnyomozó irodának, s izgatottan várta a fejleményeket.  Végre azután egyszer egy email érkezett, melyben a következő üzenet állt: Tisztelt ügyfelünk, örömmel értesítjük, hogy megbízását sikeresen teljesítettük, ezért holnap délelőtt tíz óra körül meglátogatjuk Önöket.

Jolánka szíve egyre hevesebben vert az izgalomtól. Odaszólt Katalinnak.

–        Holnap vendéget várok, Nani! Szeretném, ha összeszednéd magad egy kicsit.

–        Csak nem valami fiú van dologban, kicsim?   

–        Valami olyasmi – mosolygott a lány sejtelmesen.  

    –    Már azt hittem, hogy gyűlölöd a fiúkat – derült fel az asszony arca váratlanul. Kikelt az ágyból, amelyet az utóbbi időben szinte be sem vetett, s buzgón tervezgetni kezdte a holnapi ebédet.

   Másnap délelőtt egy fekete Mercedes állt meg a ház előtt. Egy jól öltözött középkorú házaspár és az üggyel megbízott idős magánnyomozó szállt ki belőle. Jolánka elébük sietett.

–        Jó napot, kisasszony!

–        Maguknak is. Kerüljenek beljebb – mondta izgatottan a lány. Majd bekiáltott Katalinnak.

–        Nani, gyere gyorsan, megjöttek a vendégek!

Katalin fehér köténnyel a nyakában kukkantott ki a konyhából.

Nincs itt semmiféle fiú – gondolta magában csalódottan, majd bemutatkozott.

–         Özvegy Felföldi Jánosné vagyok.

–        Én pedig Kuruczné született Hargitai Aranka – nem ismer meg, anyám?

Katalin döbbenten nézett a közel két évtizede nem látott lányára. Jolánka a háttérben csendesen szipogott. Csak Aranka állt szálfaegyenesen az idegen középkorú férfi, a cirkuszi állatidomár foglalkozású férje oldalán. A nyomozó próbálta feloldani a váratlan találkozás katarzisát.

–         Csak nem itt az előszobában töltjük a napot? – kérdezte és mintha ő maga volna a házigazda betessékelte a családot saját otthonukba. Aranka szemrehányón lányának szegezte a kérdést.

–        Megérte elhagyni a családod egy idegen férfi szerelme miatt?

–        Ezt épp te kérdezed tőlem? Azt hiszed, nem tudom, hogy tulajdonképpen te hagytad el az apámat a jómód miatt? Legalább égetted volna el azokat a leveleket ott a padláson, akkor sohasem tudtam volna meg, ki is az én igazi apám!

–        Én, én… – dadogott az asszony – én csak nem akartam, hogy te is olyan szegénységben nőj fel, mint én. Van fogalmad arról milyen érzés este éhesen lefeküdni? Van fogalmad milyen az, amikor az egész falu lenézi az embert a szülei miatt?

–        Nincs. Igazad van nincs. De arról azonban nagyon is van, hogy milyen érzés az, amikor valakit világgá űz a szegénység. Az apámtól tudom, akivel az utóbbi években éltem Amerikában. Aki úgy halt meg néhány hónapja, hogy még a halálos ágyán is a nevedet suttogta. Aki minden gonoszságod ellenére megesketett, hogy megbocsátok neked – tört ki a sírás a büszke félárvából.

Katalin kezét tördelve, kérlelte.

–        Bocsáss meg, kislányom, könyörgöm, bocsáss meg! A jóisten rá a tanúm, mennyit szenvedtem azért, amiért elűztem magamtól szegény apádat. Pedig kimondhatatlanul szerettem, ahogy téged is szeretlek.

–        Én is szeretlek, anyám, ahogyan az apámat is nagyon szerettem – ölelte magához a meggyötört anyát a megenyhült leány.

A nyomozó, Aranka férje és Jolánka tapintatosan félrehúzódtak. Hagyták, hogy anya és leánya, hosszú tévelygés után a szeretet útját választva végre visszataláljanak az élet napos oldalára. 

 

 

  

 

Oldal: Az élet napos oldala
Majzik Ilona weblapja - © 2008 - 2024 - majzikilona.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat